PHP Studio Zene- és Videóblog

Létrehoztam a Filozófia kategóriát, hogy egy kis emelkedettebb színezetet is adjak a blognak. Ha valaki szeretne elmélkedni a világ fontos dolgairól, akkor csak tessék. Én speciel szívesen fogadok a saját bejegyzéseimre minden kommentárt, egyetértést vagy egyet nem értést, ellenérveket (már ha van :D).

A kategória első témájaként az esélyegyenlőséget vetném fel, mint ahogy a cím is sugallja, nem épp azért, mert olyan nagyon tetszik A mai fejlett országokban már szinte elvárás az esélyegyenlőség minél szélesebb körű kiterjesztése. Mivel nem egyenlő adottságokkal és képességekkel születünk, mit lehet tenni: próbáljuk meg utólag kiegyenlíteni az esélyeket, amennyire csak lehet.

Egy számomra életközeli példát hoznék, a felsÅ‘oktatási felvételi rendszert. Idén fogok érettségizni, majd felvételizni, így azt hiszem tájékozott vagyok a témában. Az új pontrendszer 400 + 80 pontból áll, amibÅ‘l a 400-at a középiskolai tanulmányi valamint az érettségi eredmények adják ki, a 80 pedig a többletpontok. Ez utóbbiak kaphatók nyelvvizsgáért, emelt szintű érettségiért, versenyeredményekért, stb., de a legérdekesebb rész a “elÅ‘nyben részesítésért járó többletpontok”. E szerint a hátrányos helyzetűek, fogyatékossággal élÅ‘k, viselkedési zavarokban szenvedÅ‘k, stb. - nem sorolnám fel tételesen az összest - a 80-ból legfeljebb 50 pontot megkaphatnak az elÅ‘bbiekért.

Gondoljuk át mi is - lenne - a felvételi fÅ‘ célja: az adott tárgyhoz értÅ‘ diákok kiválogatása, hogy Å‘k részesüljenek államilag támogatott képzésben – illetve most már csak részben támogatottban, de ez más téma. Ez esetben felmerül a kérdés: miért jár mondjuk a testi fogyatékosságért 50 többletpont. Milyen hátrányban szenved a tolókocsiban ülÅ‘ egyén az egészséges diákhoz képest egy elméleti képzés esetén? Vagy miért kell elÅ‘nyben részesíteni egy diszlexiást vagy egy dadogót az egészségeshez képest? Akár “szimpátia alapján járó többletpontoknak” is hívhatnánk ezeket. Egy szakmai képzés esetén nem hiszem, hogy ezeknek meghatározóknak kéne lenniük. (És akkor olyakat még nem is említettem, hogy a hiperaktív, sajátos nevelési igényű egyén is többet és egy egészségesnél, és akkor hol vagyunk attól, hogy ha valaki koncentrációs zavarban szenved, az is pozitívum, azért is jár 50 pont.)

Mielőtt bárki félreértené, nekem nem azokkal van bajom, akik emiatt pluszpontokat kapnak, hanem a rendszerrel, amiért kaphatnak.

És hogy mit eredményez mindez? Mivel ennyire egyenlőek vagyunk esély terén, a felsőoktatásba nem csak azok fognak bejutni, aki eszesek, okosak, az adott szakhoz értenek, hanem azok is, akik nem, viszont többet érnek mint egy egészséges egyén. Meg persze azok, akiknek semmi bajuk, csak papírjuk van róla.

Közben az alacsonyabb képzettségű emberekből munkaerőhiány van és jön a nagy rácsodálkozás az államtól: vajon miért nincs elég szakmunkás?

Most csak az élet egy területét emeltem ki, de a “trend” egyre terjed: akinek valamilyen fogyatékossága van, hátrányos helyzetű, azokat kell támogatni, az egészségesek pedig le vannak szarva. SÅ‘t: már az se kell, hogy az illetÅ‘nek legyen valamilyen baja, például ha valakinek a szülei csak 8 általánost végeztek, akkor az az egyén bizonyára hasznosabb a társadalomnak, mint az értelmiségi szülÅ‘k gyereke, ezért Å‘t kell preferálni.
Szerintem átestünk a ló túloldalára, több helyen az egészségesek már hátrányban vannak.

Amikor ezeket a gondolataimat a való életben kifejtem, gyakran jönnek az olyan érvek, hogy hát igen, de szegény Pistike nem tehet róla, hogy nem született túl jó adottságokkal. Ez mind igaz, de a tehetség valamihez önmagában édes kevés – tudom, vannak kivételek is -, legtöbbször nem kevés munkára van szükség az eredményességhez. És mi mindennek a jutalma: hogy Pistike, aki közben csak a lábát lógázta, hiszen ő nem olyan tehetséges részesül előnyben. Ez aztán a fair.

És akkor még csak meg sem említettem olyanokat, hogy el kéne gondolkodni: nem annak lenne értelme, hogy mindenki azt tegye, amihez ért és a képessége megvan hozzá? Persze ehhez először azon kéne változtatni, hogy az alacsonyabb képesítést igénylő foglalkozást űzőket ne nézze le a társadalom – ami megint más téma.

A végére még egy friss élményt megosztok: múlt héten mikor Németországon keresztül jöttünk haza a síelésbÅ‘l megálltunk München közelében egy autópálya melletti étteremben. Nyugaton szokás a WC használatért is díjat szedni (beléptetÅ‘ rendszer van sok helyen, ami jegyet ad, ez komoly! :D), de itt nem semmi volt a helyzet: az egészségeseknek 50 cent az ára, a rokkantaknak ingyen van. Nevezhetitek ezt szÅ‘rszálhasogatásnak – mert hát tényleg nem túl fontos egy ügy -, de belegondolva: mekkora botrány lenne belÅ‘le, ha ilyen fordítva történne…